Anguillidae - angolna félék

Mérsékelt, szubtrópusi tengeri és onnan édesvízekbe vándorló fajok tartoznak ide. Testük jellegzetesen megnyúlt, hengeres, kígyó-szerü. Hasúszójuk nincs; háti, hasalatti, és farokúszójuk összeolvadt. Vándorlásuk, ívásuk, és a lárvák fejlődése egyedi módon megy végbe.

Anguilla anguilla - angolna. Hazai halaink közül testfelépítése egyikkel sem téveszthető össze. Kígyószerű alakja, megnyúlt feje a kifejlett állatokra egyértelműen jellemző. Nem így azonban az ikrákból kikelő lárvákra, amelyek köztudottan a kizárólagos Sargasso tengeri ikrázás és az azt követő kikelés után hosszú utat tesznek meg részben a Golf áramlás segítségével Európa felé, részben az amerikai kontinenshez. A vándorlás idején több lárvaformán megy keresztül a fűzfalevél alakútól az édesvízi vándorlást kezdő pigmentált, hengeres formáig. Későbbi élőhelyeikre, a kontinens belsejébe, részben természetes, hosszú vándorlással; részben pedig - a vándorló ivadék tengeri folyótorkolatoknál történt lehalászásuk után - telepítéssel kerülnek. Az átalakulás itt is tovább folytatódik, belőlük az élettértől függően ún. hosszúfejű mindenevő, és ún. szélesfejű ragadozó alakok differenciálódnak. Itt, az édesvizekben 2-20 évet tölthetnek, amikor újra elindulnak a Sargasso tengeri ívóhelyük felé. A faj érdekes vándorlási és szaporodási szokásainak oka feltehetőleg a födtörténeti kontinens vándorlásokkal hozhatók összefüggésbe. Az elképzelések szerint az ősi ívóhely az afrikai és dél amerikai kontinens közöt helyezkedhetett el, ami fokozatosan “vándorolt” mai helye felé, ezt pedig a halak is követték. Másrészről az is feltehető, hogy az állatok az Európai partoktól képtelenek megtenni ezt a hosszú utat ívóhelyükhöz, ezért minden évben a szaporulatot az amerikai kontinensről visszatérő állatok adják. Nálunk az 1960-as évektől telepítették. Gazdasági jelentősége jó húsminősége miatt jelentős exportcikké is tette. Mára azonban úgy tűnik, a telepítésekkor nem vették kellőképp figyelembe a faj ökológiai igényeit, ezért sok őshonos fajunk jelentős tálálék-konkurensévé vált, másrészt az oxigénhiányra és parazitás fertőzésekre való érzékenysége miatt nagy részük kipusztult (pl. Balaton 1991-92). Átlagos mérete 60-70 cm és 1,2 kg.